Interjú Fábián Gáborral az MSMKE elnökével - Bianka kérdez

Hogyan és milyen céllal jött létre az egyesület?

Röviden azt szoktam mondani, azért jött létre az Egyesület, hogy a már elindult és meglévő folyamatokat segítse és melléjük új lehetőségeket tudjon felkutatni. A másik fő szempont a Magyar Speciális Független Filmszemle, Budapest megvalósítása volt, ami szervezeti háttér nélkül nem működhetett volna. E kettő cél volt az Egyesület létrehozója.

Örülök, hogy az idő minket igazolt és az akkor még igencsak gyermekcipőben járó speciális filmezés az Egyesületi működésnek köszönhetően erőre kapott és kiteljesedett.

Elnökként milyen feladataid vannak az egyesületen belül?

Gyakorlatilag minden, ami felmerülhet az Egyesület életében. A filmezésre van a legkevesebb időm, a papírmunka sajnos elviszi az energiáim nagy részét. Persze ez azt jelenti, hogy van mit csinálni, van miről elszámolni. A működés minél sokrétűbb és erősebb annál jobb, és hogy működni tudunk, azt a támogatóinknak köszönhetjük. Köszönet nekik ezúton is. A gép előtt, magányosan telik a munka nagy része. A rendezvények mindig kivételes ünnepi alkalmak, amiket nagyon várok, és amikre nagyon készülök. Azokért a pillanatokért megéri csinálni.

Mekkora felelősséggel jár ez a pozíció?

Ennek a közösségnek a léte és működése múlik azon, hogy csináljuk-e vagy sem. Évente élek át katartikus, nagyon megható pillanatokat, amelyek munkánk nélkül nem történtek volna meg. Olyankor eltűnnek a kétségek, minden magától értetődő és egyértelmű.

Az Egyesület megszületése táján voltak, akik nem akarták, hogy megalakuljunk. Megkérdőjelezték, egyáltalán minek is kell. Amikor 300 sérült gyermek és fiatal tapsolja a hollywood-i filmeket a Savaria Filmszínházban, mikor a díjátadón könnybe lábadt szemekkel tapsol a szülő, a politikus és a támogató, mikor a Korda Filmstúdió százmilliós díszleteire csodálkozunk rá, mikor egy nyárestén a tábortűz körül énekelünk a gitárszóra és mikor elhangzik a „felvétel indul!” felkiáltás és bekapcsolódik a kamera, mind olyan pillanatok, amelyek nélkül kevesebb lenne ez a világ, a sérült emberek világa, hétköznapjai és baráti kapcsolatai.

Milyen érzés számodra látni egy új alkotócsoport megalakulását fejlődését? Milyen módon támogatja az egyesület az alkotó csoportokat?

Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy jó pár csoport születésénél jelen lehettem. Ez a legjobb, ami történhet a speciális filmes folyamat számára. A cél, hogy szülessenek filmek, minél több speciális film készüljön és általuk gazdagodjon a magyar és akár az egyetemes kultúra. Ez alkotók nélkül nem lehetséges. A filmkészítés közben jótékonyan visszahat az alkotóira, számos pozitív hozadéka van. Közös cél és játék, ihletett állapot, barátságok, siker stb.

Az Egyesület elsősorban programok megszervezésével támogatja az alkotókat, vagy alkotócsoportokat. Biztosítjuk a filmes munka teljes folyamatában való részvételt képzésekkel, műhely foglalkozásokkal, alkotótáborokkal, filmes napokkal, szemlékkel és konferenciákkal. Igyekszünk ezeket a lehetőségeket minél kedvezményesebb áron elérhetővé tenni. Ha valakinek kérdése van, vagy segítségre lenne szüksége elérhetőek vagyunk egész évben. Ha tudunk örömmel segítünk.

Milyen érzés elnökként díjat átadni?

Természetesen nagyon jó érzés, bár a lényeg nem abban van, hogy én adom-e át, vagy valaki más. Ha egy támogatónk, vagy a szakmai zsűri tagja adja át az legalább annyira jó érzés nekem. Lehet, hogy itt a szervező énem beszél jobban belőlem.

Milyen hatással van rád mikor az alkotók arcán látod az örömöt és az izgatottságot?

Örülök, elégedettséget érzek, és a legtöbbször meghatódok. Ez olyankor még erősebben hat rám, mikor már évek óta ismerem az alkotót, az odáig vezető útját és tudom mennyi nehézségen ment keresztül.

Milyen érzés mikor először látsz egy alkotók által készített filmet?

Kíváncsian nézem és már előre drukkolok nekik, hogy jó legyen, és bízom benne, hogy sikerült. Van, hogy a gyengébb kivitelezés sokkal közelebb kerül a szívemhez, mint a nagyon kidolgozott film. Néha meglepően igazak és őszinték a képsorok és talán az alkotó maga sem tudja mennyi többlet mondanivalót tett bele bizonyos szimbolikus elemekkel. Az ilyen filmeket nagyon szeretem. 

Miért kezdtél el filmezni? Mit ad neked a filmezés? Mit jelent számodra?

Valami különös belső érzés volt. Az első Vas-Film Filmfesztivál felhívását láttam meg, amit nem messze az otthonomtól rendeztek meg Táplánszentkereszten. Nagyon kíváncsivá tett. Elmentem, benéztem, kíváncsi voltam, hogy egyáltalán milyen is lehet egy ilyen filmszemle. Ez az élmény volt rám olyan hatással, hogy eldöntöttem a második rendezvényre fogok küldeni egy filmet. Akkor még nem tudtam mivel, kivel és hogyan, de egy év múlva ott volt a film, ami fődíjat kapott.

Szeretek filmeket készíteni. Szeretem megörökíteni a körülöttem, és olykor a bennem létező világot. A semmiből (vagyis a bensőnkből) megfogalmazunk egy addig nem létező képet, majd megteremtjük ebben a fizikai valóságban és bezárjuk a képsorokba, amelyek bármeddig megmaradhatnak. A semmiből valami, idő, az időből időtlen. Egy saját, előtte nem létező világ megteremtése. Az ember Istentől kapott teremtő részének egy erőteljes megnyilvánulása. A filmezéssel a sérült ember is jól láthatóan teremtővé válik.

Elnökként mennyi lehetőséged van az alkotásra?

Lehetőségem mindig van, csak a korábban említett szárazabb papírmunka miatt nem igazán marad rá időm és energiám. Filmezek szakkörök, táborok és filmes napok alkalmával, az egyelőre teljesen kielégít.

Várható-e folytatása az Álmodtam egyet című könyvednek?

Egészen biztosan, de még magam sem látom mikor lesz belőle valami. Az első öt évet foglalja össze a könyv, de a második öt év sokkal bőségesebb volt történésekben, programokban és sikerekben. Jelenleg is inkább a folyamatokba fektetjük az energiáinkat. A dokumentálás közben folyamatos.

Volt-e akár olyan filmes esemény vagy forgatás, ami mérföldkő volt számodra?

A felvételi elbeszélgetésem a Zsirára való jelentkezésemkor, és az Egyesület megalapítása. Hirtelen ezek jutottak eszembe.

2008 őszén ott ültem Zsirán egy 3 fős felvételi bizottság előtt, amikor is szabadidő szervezőt kerestek a Zsirai Fogyatékosok Otthonába. Sokan voltak a tárgyaló előtt, mind az állásra jöttek. Mikor megkérdezték, hogy mit tennék, ha felvennének, valahogy kibukott belőlem, hogy kamerát adnék a lakók kezébe és országos filmszemlét szerveznék számukra. Felvettek.

Az Egyesület megalapítása idején 2014-ben állás nélkül voltam, a Zsirai Otthon vezetősége már nem várt vissza. Nem vezettem szakkört, nem foglalkozhattam a sérült emberekkel. A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület foglalkoztatott bizonyos filmes projektekben. Tanfolyamokat, előadásokat tartottunk. Az egyesület számára kezdetektől fogva fontos volt a speciális filmezés. Asztalos Zsolt az egyesület elnöke sokat segített a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület megalapításában és abban, hogy az elindult folyamat ne halhasson el. Itt említeném még meg Mattyasovszky-Zsolnay Zsófiát és Fehér Istvánt is, akik ugyancsak támogatták a filmes folyamatok folytatását. Köszönet nekik!

Szóval nem volt túl mozgalmas időszak, a könyv tartalmát is akkor szerkesztettem össze. Nem tudtam mi vár rám, csak arra gondoltam, hogyha van dolgom a továbbiakban a speciális filmes folyamatban, akkor sikerüljön, ha pedig nem akkor az is egy jel lesz további életem szempontjából. Aztán egyértelmű jelzés volt számomra, hogy a felhívásokra közel 30 ember jött el az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtérbe, ahol megalapítottuk az Egyesületet.  Azt hiszem ez az egyik legmeghatározóbb mérföldkő az életünkben.

Milyen módon készült a speciális filmes módszer? Milyen volt a fogadtatása? Voltak, akik kételkedtek a Módszer sikerességében?

A Módszer mindig kihívás. Elmondani nehéz, bemutatni valamivel könnyebb. Régi tervem, hogy egy filmes anyagot készítünk róla, ami jól láthatóan mutatja majd be működését és ami hasznos lehet abban, ha valaki ki szeretné próbálni. Jó pár felvételünk van már róla.

Annak idején Halmy György filmrendezővel a gyakorlati munkáink során kezdtünk el a módszerrel dolgozni, illetve annak egy kezdetleges változatával. Ő volt az, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy csak úgy tudunk eredményeket elérni, ha képesek vagyunk ráhangolódni a filmkészítés alanyára, ha fel tudjuk venni az ő ritmusát és át tudjuk venni arra az időre a sajátos temperamentumát. Alkalmazása közben nem lehet nézni az időt, nem szabad sürgetni, és nagyon nem szerencsés befolyásolni őt a saját gondolatainkkal.
Akikkel kipróbáltuk a módszert azóta eredményesen használják, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.
Mikor leülünk egy tiszta lap elé és elmondom, hogy ezen a papíron nemsokára egy film forgatókönyve lesz, szerintem mindenkiben felmerülnek a kétségek, de ahogy elindul az írás és egyre több minden kerül a papírra hamar elmúlik a bizonytalanság.

Kezdetben mennyire volt rögös az út?

Korábbi kérdéseknél már volt szó a nehézségekről, de az Egyesület megalapítása óta nem beszélhetek ilyenekről. Gyorsan megtaláltuk támogatóinkat. Kéréseinket szívesen és segítőkészen fogadták mind az Emberi Erőforrások Minisztériumánál, mind a Magyar Nemzeti Filmalapnál, és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál is. Nélkülük nem tudnánk megvalósítani programjainkat.

Mik a jövőbeni tervei az egyesületnek?

Cél, hogy a meglévő programokat folytathassuk, és az is fontos, hogy a már megszokott minőségben tudjuk megrendezni őket. Kiemelném itt a Magyar Speciális Független Filmszemlét, ami egyre népszerűbb és kiforrottabb rendezvénnyé vált az elmúlt öt év alatt. Sok ember munkája és szabadideje van abban, hogy egy igazán színvonalas Kárpát-medencei filmes rendezvénnyé válhatott.

Ezek mellett terveink szerint részt veszünk a speciális filmezést feldolgozó tudományos kutatómunkákban, és további filmes alkotócsoportok elindításában. Szívesen megyünk bárhová, ahol tudunk ebben segíteni, illetve rendelkezésére állunk bárkinek, aki ezt a területet kutatná.

Kedves Bianka, a jövőben is örömmel veszünk részt a „Bianka kérdez” interjúsorozat készítésében, bízom benne, hogy 2020-ban egy értékes anyagot sikerül így összehoznunk.