Interjú Gömbösné Hideg Viktóriával - Bianka kérdez

Mit szabad tudni erről a különleges családi filmes közösségről?

Marci fiamat tízéves korától egyre jobban érdekelte a fotózás, valószínűleg az őrségi származású, amatőr természetfotós nagypapától kapott kedvet hozzá. A fotózásban való elmélyülés, a kamerahasználat egyre jobb megismerése aztán magával hozta a házi videófilm készítést is, sorra készítette Marci a különböző témájú kisfilmeket a család és a barátok szórakoztatására.
Olivérnek, az ép értelmű, autista fiamnak is hamar megtetszett ez. Egyik kedvenc időtöltésévé vált számára otthon. Észrevettük, hogy a kamera mögül sokkal könnyebben mondja ki gondolatait, szívesebben kommunikál, ami autizmusa miatt a hétköznapi, társas kapcsolatokban nem igazán sikerült neki.

Milyen célból kezdtek el a filmezéssel foglalkozni?

Ez a hobbi Marci és Olivér számára abban az időszakban teljesedett ki, amikor éppen egy hatékony, iskolai, érzékenyítési lehetőségen gondolkodtunk Olivér autizmusával kapcsolatban.
Mivel manapság a gyerekek is egyre inkább az internetről, különböző videómegosztókról szerzik  az információkat, egyértelműnek tűnt a kisfilmes érzékenyítés. Akkoriban azonban nem találtunk magyar készítésű, érzékenyítő célú kisfilmet az interneten autizmus témában.
Olivér adta az ötletet, hogy az autizmus sokszor érthetetlen, furcsa világát vizuálisan megjelenítve tegyük könnyebben átérezhetővé, megérthetővé az osztálytársaknak, a szűkebb-tágabb iskolai közösségének, a kívülállóknak is.
Beszéltem a házi érzékenyítő videófilm készítéséről  egy színésznő ismerősömnek, Szendi Szilvinek, akinek szintén autizmusban érintett a fia. Nagyon jó ötletnek és alapvetően szükségesnek tartotta. Lelkesen mesélt erről egyik rendező ismerősének, Dicső Dánielnek is, aki egyből és elhivatottan támogatta egy profi alkotás elkészítését az ötletem alapján.

Milyen érzés családként együtt filmezni? Nehezítette, vagy ellenkezőleg, könnyítette ez a közös munkát?

A filmkészítés igazi csapatmunka, amely az emberi kapcsolatokat is erősíti. Egy szülő-gyermek viszony esetén sincs ez másként. A közös alkotófolyamat során előjön az egymásra utaltság, egymás erőfeszítéseinek megtapasztalása pedig a szorosabb érzelmi kapcsolatot, a szeretetet is képes tovább erősíteni.
A családi kötődés, egymás mélyebb ismerete pedig érezhetően segítette a közös gondolkodást, együttműködést, a célok elérését.
Természetesen akadtak nézeteltérések, főleg a felvételek időbeosztása és a nyári, sokszor kínzóan meleg időjárás miatt. Olivér fáradtsága miatt is többször kellett újravenni jeleneteket, amely aztán hatással volt az előre eltervezett dolgokra. Egy autistának, mint Olivér ez a kiszámíthatatlanság szorongást okoz, de egyre könnyebben győzte le ezeket a nehéz helyzeteket is.
Egymást jól ismerve humorral mindig fel tudtuk oldani a keletkezett feszültségeket is. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy nemcsak családként, de akár munkatársként is tudunk együttműködni.

Mindent közösen csinálnak, vagy mindenkinek megvan a saját feladata?

Az elmúlt években hárman osztoztunk a kisfilmkészítés feladatain.
A kisfilmekhez mindig Olivér adta az alapötletet. Néhány mondatban megfogalmazta, mit szeretne éppen megmutatni, elmagyarázni autizmusával kapcsolatban. Természetesen ő volt a szereplője és a narrátora is ezeknek a kisfilmeknek.
Ezután igyekeztem az ő kéréseinek megfelelően érthetően, követhetően felépíteni a történetet az autizmust nem ismerő, átlagemberek – neurotipikusok - számára  is. Egy rövid forgatókönyvet szoktam írni, hogy a felvételeket az előre eltervezett 2-3 forgatási nap alatt mindenképpen el tudjuk készíteni. A kisfilmeket aztán Olivér igényeit, ötleteit figyelembe véve rendeztem.
A Szavaktól bezárva és a Láss meg engem című kisfilmek operatőri és utómunkálatait, így a vágást és a hangfelvételek készítését Marci végezte. A háttérben mindig figyeltem, tanultam tőle, aminek a tavalyi, Majdnem olyan című kisfilmünk készítésénél hasznát tudtam venni. Marci ugyanis időközben felnőtt, egyetemistaként szabadidejében járműfejlesztéssel foglalkozik már, egyre kevesebbet tud részt venni a családi alkotófolyamatokban. A tavalyi forgatáshoz már nem tudtuk Olivér kéréseivel összeegyeztetni Marci tanulmányi és egyéb elfoglaltságait, így átvettem tőle az operatőri munka és a vágás nagy részét. Nekem sokat kell még Marci tudásához fejlődnöm, de szerencsére számíthatunk azért a jövőben is a tanácsaira, háttértámogatására, tapasztalataira.

A Sorsfordító című film milyen reakciót váltott ki a nézőkből? Elérte-e a film a célját, azt amiért elkészítették?

A Sorsfordítót gyerekközösségek érzékenyítéséhez készítettük, elsősorban iskolai beszélgetésekhez témaindítónak. Nagyon sok iskolában vannak autizmusban érintett gyerekek diagnózissal vagy anélkül. Sokszor azért nem tudnak beilleszkedni, mert nincs szakmai segítség az iskolákban, a kortársak és a pedagógusok nem értik a problémáikat.
A bemutató utáni években lakóhelyünk, Budakalász és a környező települések iskoláiba sorra kaptam meghívást kisfilmes érzékenyítő foglalkozások megtartására. Szívesen és önkéntes alapon tettem eleget a ezeknek a kéréseknek.
Örömmel tapasztaltam minden alkalommal, hogy a gyerekek nagyon nyitottak és megértőek a mássággal kapcsolatban. Az autizmusról kevés információval rendelkeztek, de a kisfilm történetén keresztül érezhetően át tudtam adni nekik a legalapvetőbbeket.
Legtöbbször sikerült igazi, interaktív foglalkozásokat tartanom, ahol nemcsak ők tettek fel nekem kérdéseket, de legtöbbször ők is meg is tudták válaszolni a közös megoldásokhoz hozzásegítő kérdéseimet is.
A kisfilmet a honlapról letöltve vagy a Youtube csatornánkon is sokan látták már az elmúlt években. Az internetes visszajelzések szerint az ország más területein is egyre gyakrabban használják iskolai érzékenyítő projektnapokon, rendezvényeken.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet pedig bevette a digitális etika tananyagként felhasználható kisfilmjei közé.

Milyen volt profi stábbal dolgozni?

Egy éves előkészítést, szervezői munkát követően 2015. novemberében vált valóra az álmunk: egy profi filmes stábbal forgathattuk le az Olivér ihlette történetet.
Három nap alatt, nagyrészt önkénteskedő, profi filmes szakemberekkel és amatőr gyerekszínjátszókkal készült el a kisfilm. Reggel 6-tól körülbelül éjfélig dolgoztunk, iszonyatosan kimerítő három napot tudhattunk magunk mögött. Minden fáradságot megért azonban az eredmény!
Életre szóló élmény maradt mindhármunknak a forgatás. Olyan világnak lehettünk részesei, amely sokkal bonyolultabb, mint amit arról korábban elképzeltünk. A profi stáb igényes munkához való hozzáállása, szervezettsége és elkötelezettsége mindannyiunknak példaértékű volt.
Marcit igazi stábtaggá fogadták, a felvételeknél segíthetett a csapó kezelésében, a forgatásról Werkfilmet készíthetett, amely felkerült a Sorsfordító kisfilm hivatalos Youtube csatornájára is.
A profiktól szerzett tapasztalatok pedig sokat segítettek neki a továbbiakban kisfilmek készítésénél.
Olivérnek sok önbizalmat adott, hogy ennyi embernek fontos lett a mi kisfilmünk és igazi filmesek segítenek neki a történetmesélésben. Meghozta számára azt a belső motivációt, hogy újabb kisfilmek elkészítésével saját maga is aktívan részt vegyen kortársai érzékenyítésében.

Amikor a Sorsfordító című film elkészült (és utána is) Olivér felé nyitottabbak lettek a társai?

Természetesen Olivér iskolájában tartottam meg az első iskolai vetítéseket és beszélgetéseket, így osztálytársai is részt vettek egy érzékenyítő foglalkozáson a bemutatót követően.
Mivel Olivér különleges figyelmet igénylő tanulóként kezdte az első osztályt, így osztálytársai kezdettől fogva felfigyeltek a másságára. Bár csak egy évvel később kapott autizmus diagnózist, előtte is többször beszélgettem a gyerekekkel Olivérről, miként lehetne segíteni neki a közösségben.
Mire a kisfilmünk négy év múlva elkészült, már alapvetően értették az ő furcsaságainak okát.
A Sorsfordító kisfilm levetítésével még több információt kaptak, új dolgokat is megértettek az autizmusról. Így Olivér is egyre közelebb érezhette magát a társaihoz, akik őt az osztály igazi tagjának tekintették. A gyerekközösségekben sajnos sokszor előforduló kiközösítések, egyéb kamaszkori atrocitások így sosem érték Olivért az osztályában. Ez az elfogadó légkör alapozta meg, hogy autizmusához mérten, az új középiskolájában is hamar és jól be tudjon illeszkedni új osztálytársai közé.

Milyen fogadtatása van ma Magyarországon ezeknek az alkotásoknak? Van-e rá érdeklődés, kereslet, illetve az alkotói munkához bármiféle támogatás?

Úgy gondolom, érzékenyítésre és ezt a célt szolgáló alkotásokra alapvetően szüksége van minden korban a társadalomnak. Hiszen sokfélék vagyunk és mindig is voltak különböző mássággal, akadályozottsággal élő emberek. A többféle különbözőséget akkor tudjuk igazán megérteni és elfogadni, ha megismerjük a mögötte álló okokat. Legfontosabb ehhez szerintem, ha az érintettek bevonásával adjuk át az információkat és érjük el a közösségekben a megfelelő hozzáállást, toleranciát és támogatást. Ezért is tartom nagyszerű kezdeményezésnek a MSMKE által elindított speciális filmezést és egyéb művészeti tevékenységeket.
A Sorsfordító bemutatójára 2016. április 2-án, az Autizmus világnapján került sor a budapesti Premier Kultcaféban, ahol megváltozott munkaképességű, például autista munkatársak is dolgoznak.  Ez is egy fontos lépés a társadalmi szemléletváltásban, amit folyamatosan erősíteni kell az emberekben. Filmekkel szerintem nagyon sok embert lehet elérni és talán érdemben el is gondolkodtatni. Az interneten terjedő videók világában pedig nagyon fontos eszköz lehet a kisfilm a szükséges társadalmi szemléletváltáshoz.
Nekünk, magánemberként leginkább erkölcsi támogatást sikerült szerezni a kisfilmek készítése során,    adminisztrációs okokból egy szervezetet könnyebb anyagilag támogatni. Emiatt technikailag be vagyunk határolva, de igyekszünk így is minőségileg is élvezhető alkotásokat készíteni és megmutatni a nézőknek.  Legnagyobb támogatónk a családunk.
Láss meg engem című kisfilm forgatásakor azonban sikerült helyszíni támogatást kapnunk a BKV Szentendrei Közlekedési Múzeumától. Ez a lehetőség nemcsak a kisfilm szempontjából volt fontos, hanem Olivérnek is teljesült egy régi álma: csak nekünk kinyitották, beülhettünk és filmezhettünk egy látogatók elöl lezárt, gyönyörűen felújított vasúti kocsiban.

Milyen lehetőségek vannak a filmek bemutatására?

A Sorsfordító profi alkotásként lehetőséget kapott budapesti art mozikban néhány vetítésre a főfilmek kísérőfilmjeként. Az elmúlt években a Rózsavölgyi Szalon esélyegyenlőségi napjára is meghívást kaptunk, illetve az Autizmus Világnapján a Premier Kultcafé még egy közönségtalálkozós beszélgetéshez biztosított lehetőséget.
A kisfilmjeinket főleg a mássággal, toleranciával kapcsolatos  projektnapokon, témaheteken szokták levetíteni iskolákban. A  Sorsfordító kisfilm honlapján és Youtube csatornáján bárki szabadon megnézheti, letöltheti ezeket.
A honlapra készítettem a Sorsfordítóhoz az általam tartott érzékenyítő foglalkozások menetéről egy útmutatót, amely alapján a hozzám hasonló, érzékenyítésben elkötelezett szülők, pedagógusok saját maguk is tarthatnak vetítéseket és a történetet feldolgozó beszélgetéseket gyerekközösségekben. Bízom benne, hogy egyre többen felhasználják ezt.

Milyen eredményeket értek el a filmekkel? Fontosak a kapott díjak?

2017-ben kezdtünk el Olivérrel és Marcival saját, érzékenyítő kisfilmeket készíteni.
Az interneten keresgéltem olyan oldalakat, ahova amatőr kisfilmeket lehet feltölteni és sok emberhez eljuthatnak. Ekkor láttam meg a MSMKE felhívását a speciális filmszemlére. Olvastam róla információkat, felvettem a kapcsolatot Fábián Gábor úrral és beneveztem a Sorsfordítót és a Szavaktól bezárva című első amatőr alkotásunkat. Előző  kisfilm az Együtt közösségi nagydíjat kapta, utóbbi pedig okleveles elismerésben részesült abban az éveben. Legutóbbi alkotásuk, a Majdnem olyan című Bárczi Méltóság különdíjban részesült, amely Olivér számára óriási örömöt okozott.
A filmszemlék nagy hozadéka mindannyiunk számára, hogy fontos visszajelzéseket kapunk szakemberektől és érintettektől is a belefektetett munkánkról, a jövőbeli alkotásokhoz pedig nagyszerű ösztönzést ad. Jelentősen növeli az önbizalmat, a kitartást az alkotási folyamat során mindig adódó akadályok leküzdéséhez. Ezek a pozitív hatások az élet más területén is megerősítik az embert, Olivért és minket családilag mindenképpen.

Filmezni jó? Miért?

A filmezés egy nagyszerű, kreatív, feltöltődést jelentő kikapcsolódás, az előkészítő- és szervezőmunka nehézségei mellett. Olivérnek ezenkívül egy hatékony fejlesztési, fejlődési lehetőség. Az autizmussal járó szociális, kommunikációs nehézségei legyőzésében, a viselkedésbeli rugalmatlanságok enyhítésében segít neki. Az elmúlt években a közös alkotófolyamatok során nagyon sokat fejlődött együttműködési, problémamegoldó és kommunikációs készsége. Egyre jobban kiveszi a részét a történetmesélésben, de a felvételek készítésénél a kamerabeállításokkal kapcsolatos és egyéb spontán ötletek megvalósításában is. A saját gondolatainak megvalósítása az önállósodását is elősegíti. Ennek a hétköznapokban is nagy hasznát veszi.

Jelenleg dolgoznak valamin? Milyen jövőbeni terveik vannak?

A kisfilmekről tavasszal szoktunk elkezdeni ötletelni, amikor Olivérrel egyre több időt tudunk a szabadban is tölteni a téli bezárkózás után. A tavasz nálunk mindig ihletadó. Ekkor kezdenek Olivérben felszínre kerülni az előző év kisfilmes élményei, mert közeledik a nyár. Ugyanis a nyári szünidő elején szoktuk forgatni, az utómunkálatokat pedig a nyár folyamán, alkalomszerűen végezzük és fejezzük be.
Különösebb tervünk nincs ez évre, de jó volna megint egy kreatív, élményteli alkotási folyamat részeseinek lenni. Olivér következő ötletéből sikerül talán egy újabb személyes hangvételű alkotást létrehozni, az autizmus sokszínű világából valami újat és átérezhetőt megmutatni a nézőknek.

Nagy örömmel töltött el, hogy beleláthattam a kezdetekbe és az alkotási folyamatokba. Látni hogy családként szívvel lélekkel örömmel összetartással lehet csodálatos alkotásokat létrehozni. 
További sok sikert kívánok és remélem minél több csodás alkotással örvendeztetek meg minket a jövőben is.

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktív