Interjú Kollár Csaba animációs filmkészítővel

Mikor és miért kezdtél el foglalkozni a filmezéssel?

A gondolat, hogy én filmezéssel fogok foglalkozni, már nagyon régen, az általános iskolában megfogalmazódott bennem. Elkezdtem rajzolgatni és édesanyám elmondása szerint egyik nap úgy mentem haza az iskolai rajzóráról, hogy azt mondtam neki, festőművész nem leszek, de az biztos, hogy animációs filmeket fogok készíteni. Az általános elvégzése után beiratkoztam animációt tanulni egy szakgimnáziumba. Lépésről-lépésre elkezdtem elsajátítani az animációs filmkészítés technikáját. Nagyon hamar rájöttem, hogy sok munkával és kitartó türelemmel lehet csak ezt a szakmát csinálni. De megéri a sok fáradságot, mert a vége, amikor elkészül a film, az csodálatos. Életre kel a történet, látványos és van mondanivalója. Három-négy évvel ezelőtt kezdtem. Eddig három rövid animációs filmet készítettem, többnyire a nyári iskolai szünetekben. Címük: Csend, Magány, Koraszülött. A Koraszülött a középiskolai szakdolgozatom része volt.

Miért fontos számodra a filmezés, mit jelent neked?

Koraszülöttként jöttem a világra, és ebből kifolyólag hallássérült lettem. Mivel nem jó a hallásom, ezért a látásom valószínűleg kifinomultabb, a megfigyelőképességem jobban kifejlődött. A filmezés egyfajta kifejezési mód, amivel elmondhatom a gondolataimat, megmutathatom az érzéseimet és elképzeléseimet a világnak. A jó animációs filmet szavak nélkül is tökéletesen érteni lehet, nem kell hozzá beszéd.

Mit szeretnél elmondani a filmjeiddel?

A jó film egy érték a társadalomnak, elgondolkodtat vagy szórakoztat, de mindenképpen megérint. A film segítséget nyújt az embereknek, hogy betekintést nyerjenek olyan világokba és helyzetekbe, amit egyébként nem ismernek. Az első filmemmel azt igyekeztem érzékeltetni, hogy milyen a hétköznapi élet, ha nincsenek hangok. Milyen érzés lehet, amikor csend van körülöttünk, nem hallunk semmit. A második filmem egy kerekesszékes lány magányáról szól, aki vágyik a boldogságra és a szerelemre, ugyanúgy, ahogy bármelyik ember. A harmadik film a Koraszülött pedig egy kisbabáért folytatott élet-halál harc, ahol az édesanya küzd meg a gyermekéért eljövő halállal. A mondanivalója a három filmemnek az, hogy nem egyforma esélyekkel indulunk az életben, de hogy meddig jutunk el, az rajtunk múlik.

Miért az animációs filmet választottad?

Így utólag visszagondolva, gyerekkoromban és most is rengeteg animációs filmet néztem meg. A legnagyobb kedvencen a Shrek. Édesanyám szerint, kicsit túlozva, de százszor is meg tudtam nézni ugyanazt a filmet, nem tudtam megunni. Az animációs filmkészítés nagy kihívás és nagyon kreatív munka. Sikeresen ki kell választani a témát, meg kell írni a forgatókönyvet, kitalálni a helyszínt, a karaktereket. Szóval, nagyon sok munkával járó feladat, de ugyanakkor sokszínű, változatos és szabad, csak a fantáziád szab határt benne.

Mennyi időbe telik egy-egy alkotás elkészítése?

Egyedül dolgozom, ezért nekem egy nyári szünet kell ahhoz, hogy egy öt perces, rövid animációs filmet elkészítsek.

Milyen technikával dolgozol?

A technika, amivel dolgozom, vegyes technika, a hagyományos és a számítógépes egyvelege, a digitális rajzolást is alkalmazom. Ez mindig attól függ, hogy mikor és mire van szükség.

A filmes események vagy filmes forgatások közül számodra melyik volt a legemlékezetesebb? Volt mérföldkő az életedben?

A legemlékezetesebb esemény számomra az V. Speciális Független Filmszemle volt, ahol a Magány című animációs filmemet a szemle nagydíjával jutalmazták.

Milyen volt, amikor először vettél részt Budapesten a Magyar Speciális Független Filmszemlén? Milyen tapasztalataid vannak?

Először is nagyon örültem, hogy az előzsűri beválogatta a filmemet. Amikor először vettem rész a Magyar Speciális Független Filmszemlén nagyon jól éreztem magam, barátságos és szakmailag nagyon felkészült környezet fogadott. Mi alkotók lehetőséget kaptunk arra is, hogy a zsűrivel beszélgethessünk az alkotásainkról. Nagyon sok értékes és sokszínű filmet láttam emberi sorsokról, küzdelmekről és optimista hozzáállásokról. Azt hiszem csodálatra méltó, hogy az alkotók saját nehézségeiket és fogyatékosságukat a filmjeiken keresztül bemutatják. A díjátadón nagy szeretettel osztják ki a díjakat. Az egész egy nagyon hangulatos és izgalmas esemény, jó volt ott lenni.

Milyen érzés volt, hogy a Koraszülött című filmed elnyerte az Aranyszárny díjat, egy évvel azután, hogy Szemle nagydíjas lettél a Magánnyal?

Nagyon örültem az Aranyszárny díjnak és annak, hogy a zsűri méltónak találta a Koraszülött című filmemet erre a díjra. Ez azt jelenti, hogy sikerült átadnom mindazt, amit szerettem volna elmondani a filmmel. Sok érzelem van a filmben, hiszen az én életemről szól, jobban mondva a megszületésem körülményeiről.

Miért a koraszülött volt a téma?

Én két hónappal hamarább, koraszülöttként jöttem a világra. Állapotom súlyos volt, az orvosok azt mondták az édesanyámnak, ne élje bele magát, hogy életben maradok, és nevet se adjon a gyereknek, mert kritikus állapota miatt nem biztos, hogy életben marad. Édesanyám egy percig sem fogadta azt el, hogy én bármelyik pillanatban meghalhatok. Azt mesélte, megálljt parancsolt a fejem felett várakozó halálnak. Nagyon részletesen elmesélte nekem a fájdalmas küzdelmét, azt, hogy hogyan élte meg mindezt, és hogy hogyan harcolt a maga módján a gyermeke életét követelő halállal. Ezért választottam ezt a témát.

Mind dolgozol jelenleg?

Azt hiszem, eddig olyan témákat dolgoztam fel, amit általában az emberek nem ismertek. Most pont az ellenkezője történik, egy olyan témát választottam, amit az egész világ kénytelen volt megismerni; ez a Covid-19.

Miután elvégezted a Budapesti Metropolitan Egyetem Animációs szakot, milyen terveid vannak?

Magasra tettem a lécet, három nagy tervem van. Az első, ha lesz rá lehetőségem, az alapszak elvégzése után a mesterszakot is elvégezni. A második álmom létrehozni Magyarországon egy versenyképes animációs filmstúdiót. A harmadik vágyam Oscar-díjat nyerni egy animációs filmemmel.

Csaba nagyon jó érzés, hogy betekintést nyerhettem a munkásságodba. Az alkotásaid inspirálóak, jól kidolgoztattak és elgondolkodtatóak. Remélem rengeteg ilyen alkotással örvendeztetsz még meg minket. Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és válaszoltál a kérdéseimre. Jó munkát és sok sikert kívánok neked a továbbiakban!