Interjú Varsányi Ferenc Emmy-díjas filmrendezővel

Miből ered az Ön számára a rajzolás és a filmezés szeretete?

A rajzolás – amióta az eszemet tudom, hozzátartozott az Életemhez. Nagymamám állította hogy előbb rajzoltam mint beszéltem , de lehet hogy ez csak egy „Családi Legenda” ?  De az tény hogy 13 éves koromban nyertem egy rajzpályázatot, és utána végig a gimnáziumi éveim alatt sorra jelentek meg karikatúráim különféle lapokban, úgyhogy én megtermeltem magamnak a szükséges zsebpénzt, nem kellett kérnem a szüleimtől. A rajzolásból azután szinte sorsszerűen nőtt ki a rajzfilm, ami egy jó ideig a „filmezést” jelentette számomra. Később ugyan elkezdtem kombinálni a rajzfilmet az élőcselekményes filmekkel, sőt évekig készítettem tisztán élőcselekményes filmeket - szinte minden műfajban, de később is újra meg újra visszatértem a rajzfilmek világához.

Milyen érzés mikor a rajzai megelevenednek a vásznon?

„Varázslatos érzés” ? Ma már ugyan hozzászoktam ehhez a „varázslathoz” de anno ez valódi csoda volt számomra.

Jól gondolom, hogy az animációs filmek állnak Önhöz műfajunkban a legközelebb?

Talált, süllyedt! – ahogy a torpedó játékban mondjuk ? Bár pályafutásom során volt egy időszak - legalább 7 év - amikor szinte csak élőcselekményes filmeket rendeztem, de az animáció „életre keltő csodája” és ennek a végtelen lehetőségei, maradt az igazi „szerelem” számomra, a filmkészítés során.

A munkásságában meghatározó a Suli-Buli sorozat. Milyen érzés visszagondolni az akkori forgatásokra, bemutatókra és sikerekre ennyi idő távlatából?

A Suli – Buli sorozatának volt egy „előfilmje”, az a címe hogy „Irka-firka”.  Ez volt az első úgynevezett „pixillációs” filmem. A pixilláció élőszereplők animációs mozgatását jelenti. Az „Irka-firka” nagy siker volt, a közönség és a kritika is szerette a filmet.  Ezután sorra rendeztem, az újabb pixillációs filmeket, köztük a „Suli-Buli” sorozatot is, de az igazi átütő siker ennek az egész estés mozi változata volt, ami két és fél évig ment a mozikban és ”cult filmmé” vált minden korosztály, de első sorban a fiatal közönség körében. 

Milyen mű, milyen alkotás volt Önre a legnagyobb hatással? Gondolok itt arra, ami befolyásolta gondolkozását, a pályáját?

Elsősorban Norman Mc Laren kanadai filmest említeném meg, ő volt az aki a „Szomszédok” c. rövid animációs filmjével elindított a pixilláció irányába. De ki kell emelnem Tex Avery amerikai rajzfilm rendezőt, akinek merész animációs megoldásai hatottak rám, és végül de nem utolsó sorban, a nagy burleszk zseniket: Chaplint és Buster Keatont. Aki viszont nem mint filmes hanem mit író hatott rám, a humor magyar Nagy Mestere, Rejtő Jenő ?

Hogy került kapcsolatba Csupó Gábor világhírű rajzfilmstúdiójával?

Életem első filmje egy mézeskalács animáció volt, ehhez sorra jártam vidéki mézeskalács készítő mesterek műhelyeit, és útjaim során elkísért egy fiatal kollégám, aki remek fotós is volt egyben: Csupó Gábor. Azután az Élet elsodort minket egymástól egy időre, Gábor disszidált, és először Svédországba, majd Amerikába került, New Yorkba, majd Los Angelesbe.  Itt találkoztunk évekkel később, amikor Gábor már befutott filmes volt Hollywoodban, és felajánlotta egy új sorozat pilot filmjének supervisor rendezői pozícióját. Egy három hónapos próba szerződést kötöttünk, azután ebből lett öt év ?

Milyen Hollywoodban dolgozni, élni? Ha jól tudom stúdió igazgatóként is dolgozott.

Sokan keverik a „director” szó magyar fordítását. A „director” nemcsak igazgatót, hanem rendezőt is jelent ? Az én esetemben egyértelműen „rendezőt”, pontosabban „Supervisor rendezőt” jelentett. Az volt a dolgom hogy a Los Angelesben előkészített sorozatokat, „levezényeljem” valamelyik Távol Keleti stúdióban. Ez tulajdonképpen kivitelező rendezést takart. Vagyis a hagyományos animációs gyártási folyamatok közül a beállítási rajzok, a mozgatás, a rajzolás, a kihúzás, kifestés, és az operatőri munkafázisok kivitelezését kellett felügyelnem. A hollywoodi filmgyártási szisztéma rendkívül profi és fegyelmezett, és emiatt kevesebb szabad mozgásteret enged meg egy rendezőnek mint itthon, és ezért is tértem vissza szép hazámba öt év után, mert már hiányzott a jó magyar kreativitás ?

Varsányi Ferenc a Magyar Speciális Független FilmszemlénÖn azok közé a kevés magyar alkotók közé tartozik, akik megkapták az Emmy-díjat. Hogy emlékszik vissza erre?

Valóban magyarok mindössze ketten vagyunk akik a TV -s Oscarnak is nevezett Emmy díjat megkaptuk: de én vagyok az egyetlen magyar rendezői Emmy díj birtokosa, mert Gera Mara színésznőként kapta. Amikor megkaptam, nagyon boldog voltam szinte el sem akartam hinni. Egyébként a „Rugrats” vagy magyarul „Fecsegő tipegők” című animációs sorozatért kaptuk. Ez volt az első hollywoodi supervisori rendezésem, utána jöttek az újabb „Rugrats” szériák, és az „Ah Real Monsters” sorozatok, de ez az első „Rugrats” maradt a kedvencem ?

Mikor és miért került kapcsolatba a speciális filmesek világával? Mit adott önnek és miért tartja fontosnak ezt a területet?

Először, mint „díjátadó” kerültem kapcsolatba a speciális filmesek világával. Ugyanis több éven keresztül dolgoztam az NMHH – nak mint filmes tanácsadó, szakértő és több fesztiválon nekem kellett átadnom az NMHH által felajánlott díjakat a szerencsés nyerteseknek. A sok itthoni és külföldi filmes fesztivál díjkiosztója közül kiemelkedett a speciális filmesek díjátadója, mert azt egy csoda volt látni ahogy az ottani díjazottak szinte könnyekig hatódva, megilletődve vették át a díjaikat. Minden filmes számára – még a legprofibbaknak is - fontos és jó érzés díjat nyerni, de egy speciális filmes számára ez hatványozottan igaz.

Milyen érzés volt először zsűritagként részt venni a Magyar Speciális Független Filmszemle munkájában?

Olyan volt mint amikor először valaki csak a partról nézi a tengert, és azután egyszer bele is merül a vízbe ?

Vannak-e sajátos szempontok, amelyek alapján értékeli a pályaműveket? A Speciális Filmszemle zsűrizése igényel-e másfajta megközelítést a hagyományos seregszemlékhez képest?

Nagyon jó kérdés…Igen más, mert egy profi filmes munkájának értékelésénél csak a kész művet vesszük figyelembe, de azt nem hogy ki készítette és milyen körülmények között. A speciális filmeseknél ez utóbbiak is fontosak, és az is ha esetleg az alkotás nem igazán jó, de látszik hogy komoly munkát fektetett bele az alkotó, és egy jó ügy érdekében készült a mű, akkor az is értékelendő szempont. 

Min dolgozik jelenleg és milyen tervei vannak?

Több munkám is van párhuzamosan. Egyrészt az NFI – nek dolgozok mint Bíráló Bizottsági elnök, valamint időnként film klubokat vezetek a Faludi Akadémián, zsűrizek fesztiválokon, és végül, de nem utolsó sorban: két egészestés animációs film forgatókönyvét írom. Az egyik egy régi álmom: a „Piszkos Fred a kapitány”, Rejtő Jenő talán egyik legismertebb és legjobb regényének adaptációja.

Van-e titka annak, mitől lesz egy film magával ragadó és figyelemfelkeltő?Varsányi Ferenc, Kollár Csabával a Magyar Speciális Független Filmszemle díjátadóján

Van …nagyon jól kell megcsinálni ? Komolyra fordítva a szót: a filmkészítés – mint minden művészi munka – olyan mint a hídépítés. Az egyik parton van művész, a rendező, a másikon a befogadó, a néző.  A mű pedig nem más mint maga a híd. Minden eleme tökéletes kell hogy legyen, mert ha nem az a híd leomlik és nem lehet átkelni rajta túlsó partra. Ennyi a „titok”  ?

Mit ajánl az olyan lelkes fiatal alkotóknak, akik a filmezéssel szeretnének foglalkozni, és abban sikereket elérni?

Először is van egy rossz hírem, a lelkesedés még nem elég kell hozzá tehetség is – az a bizonyos „talentum” amit Istentől kapunk, ha ez meg van akkor „nem árt” ha képezzük magunkat, mondjuk valamilyen filmes iskolában. És végük kell egy olyan személyiség szerkezet ami magában foglalja a kitartást, stressz tűrést, a gyors probléma megoldás képességét, a jó kommunikációs készséget, hogy csak néhányat említsek a legfontosabbak közül, és végül, de nem utolsó sorban a filmezés szenvedélyes szeretetét ? 
Varsányi Ferenc

 Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Nemzet és Vincze András / MSMKE