Interjú Szabó Biankával

Készítesz filmeket, interjúkat, riportokat, zsűrizel, tartasz előadásokat és közben írsz is. Hogy jött neked ez az érdeklődés?

Már gyerekkorom óta szeretem a könyveket, történeteket és a filmeket. Az általam olvasott, látott történetek hatására mindig is nagy vágyam volt, és vágyam a mai napig, megírni elkészíteni a saját történetemet.

Későbbiekben elkezdett érdekelni az újságírás, ezért olyan iskolába jelentkeztem, ahol lehetőségem volt ezzel foglalkozni. Fel is vettek. Nagyon nagy örömmel indultam el az úton. Már az iskolában megragadtam az alkalmat, ha riport készítésre volt lehetőségem. Bár akkoriban elég hamar letörték a lelkesedésemet. Igazából soha nem gondoltam volna, hogy évekkel később filmeket fogok készíteni, előadásokat fogok tartani, és egy szakmai zsűriben zsűritagként fogok tevékenykedni. Imádom minden percét és pillanatát.

Hogy kerültél kapcsolatba a filmkészítéssel?

A filmkészítéssel már elég korán, általános iskola 8. osztályában média órák keretén belül kezdtem el megismerkedni. Ott igazából az alapokkal ismerkedtünk meg, kicsit betekinthettünk ebbe a világba, sőt életem első tv-s interjúja is az iskolában történt. Emlékszem borzalmasan izgultam. Egy nagyon fontos momentum lett a későbbiekben.

A továbbtanulásnál eléggé bizonytalan voltam, nem tudtam mit szeretnék magammal kezdeni bár lehetőségem sem volt sok. Ezért úgy döntöttem, hogy mivel érdekel az írás és a filmezés, jelentkeztem a Szent Györgyi Albert Középiskola Mozgókép és Média ismeret szakára. Szerettem ide járni, rengeteget tanultam és sok tapasztalatot szereztem. Úgy éreztem talán ez nem az én utam és nem vagyok ebben elég jó, nem találtam a helyem. Aztán később az élet nem engem igazolt, mert kiderült, hogy ez igen is az én utam és a hivatásom, az életem. Imádom minden percét és semmiért nem cserélném el.

Azt kell mondjam az igazi kapcsolatom 2017-ben kezdődött el a filmezéssel, amikor a FÉHÉ-ben (Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Nonprofit Kft.) Fábián Gábor által vezetett szakkörön egy teljesen új világ és szemszög tárult fel előttem.

Mi az amit a legjobban szeretsz ebben a munkában, és mi az ami a leginkább inspirál?

 Az az igazság, hogy minden részét imádom a munkámnak. Nagyon nehéz lenne bármit is kiemelni. A filmkészítésben például, ha választani kell, a forgatókönyv írást. Hiszen valamiért mindegyik közel áll a szívemhez, akár azért, mert nehezen jött az ihlet vagy éppen a forgatás volt kihívásokkal teli. Szeretem azt amikor egy történet összeáll, végül papírra vetem és kézzel foghatóvá válik.

A zsűrizésben például imádom nézni, értékelni a beérkezett alkotásokat. Találkozni az alkotókkal díjat átadni csodás érzés. Azonosulni egy-egy történettel, ami magával ragad, elgondolkodtat, megérint. Akkora löketet, inspirációt, motivációt ad, hogy rengeteget tudok töltődni ezáltal.

A riportkészítésben pedig szeretem összeállítani a kérdéseket és készülni. Találkozni, jobban megismerni, akár az alkotót, akár a szakembert. Mindig jó érzéssel tölt el mikor belelátok a kezdeti, régi időszakba, munkafolyamatokba, kit mi inspirált és mi hajtott előre.

Mire vagy a legbüszkébb?

Arra vagyok a legbüszkébb amikor gyakorlatilag nagyon rövid idő alatt megszületett a legelső forgatókönyv. Ez nagy motivációt adott, meg hát maga a forgatás, aztán ahogy a film útjára indult. Nem gondoltam volna, hogy ennyire pozitív lesz a fogadtatása.

A másik amire a legbüszkébb vagyok, amikor kiderült, hogy a régi nagy álmom, hogy riporter lehetek megvalósult, a felhők fölött jártam örömben.

Amire mind közül a legeslegjobban büszke vagyok az pedig az, amikor azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy legyek zsűritag a Magyar Speciális Független Filmszemle zsűrijében. Egyszerűen alig találtam szavakat, izgatott voltam, s nem akartam elhinni, hogy ez velem történik. Fantasztikus érzés volt.

Mi az ami nagyon emlékezetes számodra? Mérföldkő, nagy pillanat stb.

Ami legemlékezetesebb volt számomra mikor először vettem részt a Filmszemlén, mint zsűritag. Először adtam át díjat egy alkotónak, és láttam az örömöt, a büszkeséget és izgatottságot. Maga az egész díjátadó csodás volt és sosem fogom elfelejteni.

Amikor még nem voltam zsűritag és először vettem részt a filmszemlén két napon keresztül néztük az alkotásokat és második napon már fáradt és vörös volt a szemem. Az volt bennem, hogy Úristen, de kár, hogy vége és nem nézhetem tovább. Vágyakoztam, hogy bárcsak nézhetném még, és soha ne legyen vége. Egyébként a mai napig ugyanezt érzem, mert annyira jó érzés, elvesztem az időérzékemet, magukkal ragadnak a filmek.

Melyik erősebb benned, a filmnéző vagy a filmkészítő?

Egyértelműen a filmkészítő bennem az erősebb, mert jobban szeretem azt mikor gyakorlatilag is része vagyok a film születésének, és az elejétől fogva látom, hogy jutott el az elkészülésig. Mindegyikhez van valamilyen kötödésem, emlékem emiatt magaménak tudom érezni.

Milyen terveid vannak és mi az, amivel mostanában foglalkozol?

Igazából folyamatosan készülnek az interjúk, különböző projektekben veszek részt. Forgatókönyvet írok, részt veszek és előadást tartok különböző rendezvényeken.

A jövőbeni terveim? Először is mindenképp szeretném megírni könyvemet és szeretnék továbbra is forgatókönyveket írni, minél több interjút csinálni és élvezni továbbra is a hivatásomat.

Ha csak egy mondatban lehetne meghatároznod önmagadat egy teljesen idegen számára, hogy tennéd?

Kicsit visszahúzódó, zárkózott vagyok, viszont makacsul addig megyek és küzdök, amíg el nem érem amit szeretnék. Nem adom fel, lehet rám számítani, ambiciózus vagyok.

Fotó: Vincze András